"Bár a test tolószékhez kötve vár,
a lélek szabad és szárnyal mint a madár."

Mindig hittem

Mindig hittem az Istenben,
Ö adott eröt
Hogy a sorsom elviseljem,
Most is áldom öt!

Nehéz évek, sok küzdelem,
Mégis szép az élet
Mert Ö segít, hordoz engem,
A tenyerén élek.

Nincs akadály, mit ne tudnék
Leküzdeni Övele,
Csak egy mozgássérült vagyok,
De vezet az Ö keze.

Minden nap egy új csoda vár
Szebbé teszi életem
Tartalmat kap minden óra,
Áldlak érte Istenem!

Kérlek, sose hagyj magamra
Csak Teveled élhetek
Bocsáss meg, ha megbántalak
Hogyha néha vétkezek.

Töled kaptam minden szépet
Köszönöm most Istenem,
Arra kérlek, amíg élek,
Irányítsd az életem!

Mindenható Isten
Irányítsd életünk,
Vezesd lépteinket,
Ne engedd el kezünk.

Mikor magányos vagy

Mikor magányos vagy,
És úgy érzed nincs tovább,
Tekints fel az égre,
Szólítsd meg az Atyát.

Kérd öt, hogy segítsen,
Fogja meg a kezed,
Vezessen el oda,
Hol nincs más, csak szeretet.

A mélabús hangulat,
Meglátod, elillan,
Jókedved visszatér,
Szemed vígan csillan.

Mert a kérésedet,
Meghallgatja Atyád,
Ö mindig veled van,
S gondot visel reád.

András atya

Meleg szívü András atya,
Te voltál falunk pásztora.
Fényt hoztál az életünkbe,
Reménységet a szívünkbe.

Mindenkihez volt pár szavad
Nem kímélted sosem magad.
Biztattad a betegeket,
Visszaadtad a hitüket.

Gyorsan szaladtak az évek
Építgetted közösséged
Egyre többen jártunk hozzád,
Mindig derüs volt az orcád.

Szeretted az embereket
Ápolgattad a lelküket.
Összejött egy jó társaság,
De most elmész András atyánk.

Máshová rendelt az élet,
Itt hagyod kis közösséged.
Ne csüggedj, el nem hagyunk,
Gondolatban veled vagyunk.

Bármerre jársz, mi követünk,
Nem fogy el a szeretetünk.
Idekötnek az emlékek,
Nem tudunk feledni téged.

Jó helyed lesz, bízunk benne,
Vakon hiszünk az Istenben.
Céljai vannak teveled,
Ö vigyázza a lelkedet.

Máshol lesz

Máshol lesz ezután
Az én drága otthonom,
Ezt a kedves kis falut
Szomorkodva itt hagyom.

Ám az emlékeimet,
Mindet magammal viszem,
Amíg élek, szívem mélyén
Hüségesen örizem.

Mintha tegnap történt volna,
Az, hogy idekerültem,
Úgy elszaladt ez a pár év,
Észrevétlen, hirtelen.

Hivatásom most elszólít
Itt hagylak benneteket,
Jó szomszédok, hü barátok,
Isten legyen veletek!

Ne búsuljatok miattam,
Ne fájjon, hogy elmegyek!
Úgy emlékezzek reátok,
Hogy nevet a szemetek!

Akkor én is vidám leszek,
S nem fog fájni annyira,
Bárhová visz az utam,
Mellettem lesz az Atya.

Bárhol él az ember
Szíve nyitott legyen,
Hogy közösségével
Osztozzon a kegyen.

Menni kell

Bárhová is vezet az út
Ha nehéz is, menni kell,
Elvégezni azt a munkát,
Amit mások kezdtek el.

Töretlenül menni tovább,
Hisz sok még a feladat,
Új remények, új kihívás,
Feladni sosem szabad.

Érezni azt, hogy szeretnek,
Köztük nem vagy egyedül,
Bárhol élsz, követnek téged,
Hüen rendületlenül.

Gondolatban veled vannak
Segítenek bármiben,
Mennyi mindent kaptak töled,
Sosem felejtik el.

És most mégis fáj a szívük,
Elbúcsúzni oly nehéz
Nagyon fognak hiányolni,
Pedig tudják, jó helyre mész.

Így rendelte a Jóisten
(és Ö tudja mit akar)
Veled lesz és megóv téged,
Vigyázó szárnyaival.

Bár életünk útja
Sokszor nagyon kemény,
Ha Isten velünk van
Nem hagy el a remény.

Hit nélkül

Hit nélkül az életem
Kongó, üres lenne.
Keresném az életcélom,
S nem találnám benne.

Tartalmatlan órák,
Értelmetlen napok,
Kétségek közt múló,
Fájdalmas hajnalok.

Szerencsére hitem szilárd,
Mindig reménykedek,
Hogyha baj ér,
Sosem csüggedek.

Szép az élet, még szebb lehet
Rajtad áll, milyenné teszed,
Tartalmatlanná, sivárrá,
Vagy gyönyörüvé, csodássá.

Üres vagyok

Teljesen kiégtem,
Üres vagyok belül,
Nekem a világon
Semmi nem sikerül.

Hajtok, robotolok,
Megpróbálok élni,
Az ilyen élettöl
Mit lehet remélni?

Talán jobb lesz egyszer,
Hisz ezért dolgozom,
A sok alantas munkát
Csak ezért vállalom.

Bár nem bízom benne
De azért gürizek,
Sokat ígérö szavakban
Én már rég nem hiszek.

Meggyötört a munka,
Kifacsart a testem,
Elfáradtam nagyon,
Meg is öregedtem.

Mégis megyek tovább
Ha fáradt is vagyok,
Pihennem kellene,
Még sem lankadhatok.

Egyszer majd leállok
És végleg kiszállok,
De addig dolgozom,
És néha piálok.

Élni kell valahogy,
Melózni és inni,
És a szép szavaknak
Többé nem hinni!

Nagyon nehéz

Tudod, nagyon nehéz
Embernek maradni.
Érzékeny elmédre
Megpróbálnak hatni.

Bántanak, piszkálnak,
Szórakoznak veled,
Homályossá válik
Fénylö tekinteted.

Elborul az agyad,
Háborog a lelked,
Heves indulatok
Támadnak fel benned.

Uralkodj magadon!
Fogd vissza haragod,
Csillapítsd érzésed
Mely böszen kavarog.

Ne hagyd elötörni
A szunnyadó rosszat,
Mely a tiszta égre
Viharfelhöt hozhat.

Kisiklott életek

Kisiklott életek,
Elfecsérelt évek,
Széthulló családok,
Köddé vált remények.

Oly sok bünös dolog
Csábítja az embert!
Ki egy szebb világért
Harcba szállni nem mert.

Állásunkat féltve
Dolgozunk serényen,
Munka után züllünk,
Vedelünk keményen.

Mire hazajutunk,
Alszik már a párunk.
Csókra, ölelésre
Hiába is vágyunk.

Így telnek napjaink,
Semmi sem változik.
Élénk fantáziánk
El-elkalandozik.

Lopott örömökben
Vigaszt keresgélünk,
Egoista módon,
Önmagunknak élünk.

Túl késön fogjuk fel,
Mily mélyen vagyunk:
Elkopott a testünk,
S leépült az agyunk.

Számunkra nincs kiút,
Elragad az örvény,
Kemény vasszigorral
Sújt le ránk a törvény.

Csak magamra számíthatok

Csak magamra számíthatok
Kiben bíztam, rég elhagyott,
Egy világ dölt össze bennem,
Tönkretette minden tervem.

Együtt töltött sok boldog év
Folytatásuk hiú remény
Jó volt veled, sajnos vége,
Eltüntél a messzeségbe.

Nem búcsúztál jobb is talán,
Nagyon kínoz, fáj a magány!
Sok emlék kavarog bennem,
Gyötör, perzsel, ég a lelkem.

Felejteni nagyon nehéz,
Bekattanhat töle az ész.
Bár kattanna! Az volna jó!
Rég elúszott ez a hajó.

Mélyröl tör felszínre

Mélyröl tör felszínre
Valamennyi érzés.
Legyen az gyülölet,
Szeretet vagy féltés.

Egyszer csak kirobban
Mindent elsöpörve.
Boldogságban úszol
Vagy sírsz összetörve.

Fájdalom

Minden ember életében
Vannak nehéz percek,
Melyek felidézése
Örületbe kerget.

Tébolyító, rossz emlékek,
Lehangoló napok
Lázálmokban újra átélt
Gyötrö pillanatok.

Gyógyíthatatlan fájdalmak,
Be nem forró sebek
Kínoznak a lelkünk mélyén,
Marnak, emésztenek.

És amikor már azt hisszük,
Elmúlt, vége talán,
Új erövel hasít belénk,
Szívünk érzö falán.

Céltalanul

Érzéseim vad forgatagában
Céltalanul bolyongtam a mában.
Heves vihar tombolt mélyen bennem.
Szótlanul miért kellett elmennem?
Bösz indulattal megbántottalak.
Hogy lehettem ilyen hitvány alak?
Nem térhetek hozzád többé vissza,
Könnyeimet a föld mohón issza.

Reménytelen világ

Szép az élet? Letagadom!
Van nekem ezer bajom.
Sokszor rám tör a mélabú,
Minden percem oly szomorú!

Félek a jövötöl,
Szinte reszketek,
Mázsás súlyként nyomja
Gyönge szívemet.

Nem küzdök ellene tovább,
Hiszen úgysem gyözhetek
Irgalmatlan ez a élet.
Ki feladja, elveszett!

Én már rég feladtam,
Nem érdekel semmi
Vár egy másik világ,
Érzem, el kell menni.

Legbelül

Legbelül a szívem mélyén
Kínzó fájdalmak gyötörnek,
Minden egyes dobbanásnál
Belém marnak, összetörnek.

Szurkálnak és fojtogatnak,
Napról napra gyengébb leszek,
Meg is ölnek hamarosan
Ha ellenük most nem teszek.

Még van remény, addig küzdök,
Meghátrálni sosem fogok,
Életemért verekedve
Fájó szívvel felzokogok.

Szakadék

Komor szakadék szélén
Üldögéltem egymagam,
Milliónyi kérdés
Foglalkoztatá agyam.

Kusza gondolatok
Kavargó érzések,
Szédítö magasok,
Örjítö mélységek.

Mi az élet célja?
És mi lesz ha vége?
Beleolvadunk majd
A nagy mindenségbe?

Eltününk örökre,
Vagy talán átlépünk
Egy másik világ küszöbén
És ott tovább élünk?

Sok-sok furcsa kérdés
Elkap egy vad érzés
Repülni a nagy semmibe
Óriás kísértés!

Csábít a nagy mélység,
Szinte hívogat,
Egy ugrás, és megtudsz mindent!
Hagyd a kínokat!

Rakj le minden terhet
Nem lesz több talány,
Legördül a függönyöd
Az élet színpadán.

Magam ellen

Hányszor kerültem már
Nagyon mély gödörbe,
Kilátástalan viadal
Terített a földre.

Magam ellen küzdve,
Bár nem sok eséllyel,
Lelkem mélyén harcoltam
A sok szenvedéllyel.

Nyerögép, alkohol,
Szerencsejáték, kártya?
Ezek a bünös dolgok
Húztak mindig hátra.

Nem tudtam haladni,
Csak egyhelyben jártam.
Annyiszor csalódtam már
Ebben a világban.

Nem érdekelt semmi,
Túl közömbös lettem,
Tartalmatlan életemet
Semmibe se vettem.

Ám itt van az idö,
Hogy végre kiszálljak,
Behúzzam a féket,
S újra talpra álljak.

Megváltozni nehéz
De biztos sikerül,
Ha tudod,
A harcot nem vívod egyedül.

Van, aki melléd áll
És mindenben segít
Hogy a nehéz csatát
Sikeresen megvívd.

Reményekkel teli
Új élet vár rád,
Hogyha Örá hallgatsz,
S megfogadod szavát.

Hajt a mámor

Hajt a mámor végzetem felé,
Ki tudja hol és mikor ér utol,
Átdorbézolt bünös éjszakák,
Fogva tartja lelkem a nyomor.

Mennyiszer csalódtam már benned,
Hitvány élet, mit adtál nekem,
Fájdalmat és sok szomorúságot,
Kis reményt nem kaptam sosem.

Most újabb pohár után nyúlok,
Bár tudom, ez sem nyújt vigaszt,
Azért mégis fenékig ürítem,
Megtört szívvel várom a tavaszt.

Új tavasz, és új remények,
Rám is vár egy újabb élet,
Megpróbálok megváltozni,
Korai még elkárhozni.

Lemondok most sok dologról,
Ledér nökröl s alkoholról,
Átdorbézolt éjszakákról,
Szünjön meg a gyilkos mámor.

Ne kínozzon többé engem,
Hagyjon végre megpihennem,
Testem-lelkem ezt kívánja,
Ismét higgyek a világban.

Pillanatnyi mámor
Gyorsan széjjeloszlik,
Szesztöl kábult agyad
Sejtjeire foszlik.

Manipulálnák az agyad

Manipulálnák az agyad,
De te nem engeded magad.
Ellenállsz a kísértésnek,
Nem tudnak betörni téged.

Ígérhetnek bármit neked,
Elfojtod az érzéseket,
Elmédet elzárod tölük,
Veled ugyan kár veszödnük.

Úgy sem bírnak hatni rád,
Ellenáll nekik koponyád.
Nem törhetnek át a falon,
Behatolni nincs alkalom.

Elméd figyel, mindig éber,
Vigyáz, öriz szellemével.
Fallal veszed körül magad,
Manipulálnák az agyad.

Zárt osztályon

Zárt osztályon, rácsok mögött
Bomlott aggyal oly jó lenne!
Nem bánthatna többé senki,
Fáradt elmém megpihenne.

Érzésektöl kifacsarva,
Gondolatok nélkül élni,
Szellemileg leépülten
Naiv gyermekként remélni.

Kényszerzubbony, gumiszoba,
Úgy szeretnék bekerülni!
Az elmegyógyintézetnek
Oltalmába menekülni.

Minden rosszat elfeledve
Átlépni egy szebb világba,
Ahol boldog gondozottként
Fütyülnék a nagyvilágra.

Mikor

Mikor összecsapnak
Fejed fölött a hullámok,
Mikor az élet értelmét keresed,
De nem találod.
Mikor tudod jól, nincs többé folytatás,
Mikor minden ember megtapos, megaláz.

Akkor indulj útra,
Ne nézz többé vissza,
Nincs szüksége rád senkinek,
Bár a szíved tiszta.
Jót akartál mindig, rosszul sült el néha,
Megtört ember lettél, önmagad árnyéka.

Elhagyott a család,
Egyedül vagy nagyon,
Magányosan halsz meg,
Egy borús hajnalon.

Na de nem baj, legyen!
Ennyi volt az élet.
Magához vesz, sirat,
Gyászol a természet.

Ne is gyászoljon más,
Hiszen senkim sincsen,
Csak a jó anyaföld,
És a nagy Úristen.

Ök vigyáznak reám,
Ezután örökre,
Hulljanak a rögök,
Síromra zörögve.

Én már úgysem érzem,
Messze jár a lelkem,
Amit betakarnak,
Ez csupán a testem.

Értéktelen dolog,
Nincs már benne élet.
Ami értékes volt,
Az maga a lélek.

A lelkiismeret

Nagyon gyarló dolog a lelkiismeret
Gúzsba köti, fogva tartja egész lelkedet.
Kínoz, mardos belül, szabadulni nem lehet,
Napról napra gyengébb leszel,
Elpusztít, ha engeded.
Betegségek törnek reád,
Gyengül immunrendszered
Gyötör, emészt sok gondolat,
Kifárasztja testedet.
De még nem jött el az idö,
Itt van még az én helyem.
Bántani nem engedem, sebzett
Lelkiismeretem.
Megvédem én bármi áron,
Ne gyötörjön itt belül,
Elég lesz, ha akkor fáj majd,
Ha önmagával szembesül.

Balga ember

Balga ember mit remélsz?
Bünt követsz el, mégse félsz?
Könnyelmüen rajtaveszthetsz,
Meleged van, mégis reszketsz.

Szíven szúr egy éles penge,
Lelked erös, hited gyenge.
Meginog a kevélységed,
Kínoz lelki szegénységed.

Kettös érzés harcol benned,
Észre kellene már venned.
Bár nagyon hidegnek látszol,
Jól tudod, a tüzzel játszol.

Megváltozom

Ígérem, hogy megváltozom
Hisz tékozló ember vagyok,
Sok kedves barátom közül
Tudom, ennek egy sem örül.

Pedig mindig velem vannak,
Jóban, rosszban támogatnak,
Sokszor mondják: "Fejezd már be!"
Hogy így élsz, nincs értelme!

Tönkreteszed saját magad,
Undok vagy és önzö alak!
Gondolj ránk is, mert szeretünk,
Ha kell, érted tüzbe megyünk.

Élj rendesen, úgy, mint mások,
S megleled a boldogságot!
Megérted majd, hogy az élet,
Sokkal szebb, ha másokért éled!

Néhány évet kaptunk

Néhány évet kaptunk csupán
Mit leélhetünk e földön,
Úgy töltsük el ezt az idöt,
Hogy a múltunk ne gyötörjön!

Amikor majd visszanézünk
És nem látunk semmi szépet,
Akkor fogunk csak rájönni,
Tartalmatlan volt az élet.

Mennyi mindent mulasztottunk
Bölcsen élni sosem tudtunk,
Most már késö, jön a halál,
Fáradt szívünk nyugtot talál.

Lepergett rövid életünk,
Új dimenzióba megyünk.
Itt hagyjuk e kedves bolygót
Nyújtson testünknek koporsót.

Nem szabad feladni

Ha kínoz az élet ezer féle baja,
Ha tested gyötri betegség, s nyavalya,
Ne add fel akkor sem,
Küzdj, ahogy csak lehet!
Ne hagyd porba hullni törékeny testedet!

Sose csüggedjél el, ha nehéz a sorsod,
Bár keresztedet nehezebben hordod,
Akkor is menj tovább,
Nem szabad feladni!
Erös akarattal talpon kell maradni!

Bízni és remélni, semmitöl sem félni!
Isten kegyelméböl, derüs szívvel élni.
Mert ha szíved vidám,
Elszáll minden bajod,
Még akkor is örülsz, hogyha nem akarod.

Nem lesz több betegség és kínzó fájdalom,
Átjárja a tested békesség, nyugalom.
Megújul a lelked,
Nem gyötör már semmi,
Ismét szeretsz élni, s boldog akarsz lenni.

Becsüld meg!

Becsüld meg az életedet!
Ne sanyargasd a lelkedet!
Vigyázz reá, óvjad nagyon!
El ne hagyjon egy hajnalon!
Mert ha nem törödsz úgy vele,
Ahogy mindig is kellene,
Fellázad és itt hagy téged.
Rövid úton, így lesz véged.
Nem fog veled mérgelödni,
Kínlódni, sokat veszödni,
Engedi, hogy gyötörd magad,
Így lesz gyorsan ismét szabad.
Visszatér a jó Atyához,
Élet és halál urához,
Hisz a lélek vándormadár,
Hol ide száll, hol oda száll,
Rajtad múlik, meddig marad,
Tábort ver, vagy tovahalad.

Élj mindig szerényen

Élj mindig szerényen!
Ne vágyj nagy dolgokra,
Mert hogyha harácsolsz,
Úgysem viszed sokra.

Visszaüt a jólét.
Legyél inkább szegény!
Íródik majd rólad
Sok szép, becses regény.

Emléked megörzik,
El nem felejtenek.
Teérted zokogva
Könnyeket ejtenek.

Felidézik büszkén
Dicsö erényeid,
Ott élsz bennük mindig,
Lobognak fényeid.

Furcsa lány

Felbukkant egy furcsa lány,
Gyönyörü volt és vagány.
Feszült rajta börruhája,
Rúzstól csillogott a szája.

Kecses teste csupa izom,
Tökéletes minden idom.
Magával ragad szépsége,
Rabul ejt a merészsége.

Picike szikra

Egy picike szikra volt csak.
Tovaszálló, csöppnyi parázs
Mely szívemet lángra gyújtva,
Hirtelen tört rám a varázs.

Fellobbantak érzéseim,
Égtek, mint a száraz avar
Forró tüzként perzsel belül
Mit a szerelmes hév kavar.

Titkos szerelem

Titokban nagyon szeretek valakit
És ez a szerelem teljesen elvakít.

Róla álmodozom, mindig rá gondolok,
Amikor nincs velem, úgy érzem, meghalok!

Vajon sejti mit érzek iránta?
Ömiatta lobbant szívem ily nagy lángra.

Elmondanám neki, de bizony nem merem,
Legyen ez számomra, egy titkos szerelem!

Csodaszép lány

Sudár tested gyönyörü volt,
Érzékien izgató,
Két szép szemed sugarától
Olvadoztam, mint a hó.

Édes ajkad lágy zenéje,
Elkábított teljesen,
Megsebezted gyenge szívem,
Te lettél a végzetem.

Egész lényed oly csodás volt,
Bámultalak áhítattal,
Éreztem, hogy váratlanul
Szívemben egy húr elpattan.

Mit sem számít, csak ne fájjon!
Ki törödik most vele?
Ha egy ilyen csodaszép lány
Lehet az ö kedvese?

Te lehetnél

Te lehetnél életemnek
Minden rezdülése,
Te lehetnél magányomnak
Minden enyhülése,

Te lehetnél képzeletem
Minden szüleménye,
Te lehetnél napjaimnak
Minden tüneménye,

Te lehetnél napsugaram
Minden sötétségben,
Te lehetnél gyógyulásom
Minden betegségben,

Te lehetnél harangzúgás
Minden csendülése,
Te lehetnél húrjaimnak
Minden pendülése.

Amíg

Amíg foghatom a kezed,
>Amíg rám nevet a szemed,
Addig derüs, szép az élet,
Te melletted baj nem érhet.

Amíg veled boldog vagyok,
Amíg szeretetet kapok,
Addig ragyogó a kedvem,
Bearanyozod a lelkem.

Amíg szíved csak az enyém,
Amíg büszkén karolsz belém,
Addig vakon bízom benned,
Viszonozom hü szerelmed.

Amíg közös minden tervünk,
Amíg lángol a szerelmünk,
Addig nem lesz vége sosem,
Maradj örökké kedvesem.

Mikor vársz valakit

Mikor vársz valakit
Lassan múlik az idö.

Rég itt kéne lennie,
De ö mégsem jö.

Lassan peregnek a percek,
Idegzeted szinte serceg.

Izgulsz érte, hol is lehet?
Nem találod a helyedet.

Feszül benned minden zsiger,
Szól a csengö, megjött: - Igen!

Önfeledten odaszaladsz,
Ajtót nyitsz, de hoppon maradsz.

Csak a postás, sürgönyt hozott.
Egy perc alatt lelombozott.

Nem tud jönni ma a kedves,
Fájó érzés, mily gyötrelmes!

Úgy vártad a mai napot,
Mikor karjaidba kapod,

Átöleled érzelmesen,
S fülébe súgod: - Szerelmem!

Most egy kissé csalódott vagy.
Furcsa érzés, nyugton nem hagy.

Bármi is lesz, megleped öt,
Te mész hozzá, hisz van idöd.

Ismét vidámabb a kedved,
Útközben virágot kell szedned.

Küzdök érted

Te szövöd át minden gondolatomat,
Te tudnád szebbé tenni minden napomat.

Hisz teérted élek, tebenned remélek,
Ettöl az élettöl csak keveset kérek.

Azt, hogy szeress, légy mindig velem,
Fogva tartja egész lényem ez az érzelem.

Hajszolom szerelmed, lehet, hogy hiába,
Talán nem az én számomra jöttél a világra.

Mégis küzdök érted,
Csak a remény éltet,

Megpróbállak behálózni,
Megszerezni téged.

Nem adhatlak másnak, bele is pusztulnék,
Ha más élvezhetné szerelmed gyümölcsét!

Ölelj

Ölelj,hogy füledbe csengjen
szívem boldog dobbanása.
Ölelj,hogy beléd hasítson
csontjaimnak roppanása.

Ölelj,hogy a szereteted
örök nyomot hagyjon bennem.
Ölelj,hogy a szerlmedért
tüzkatlanba kelljen mennem.

Ölelj,hogy az érzéseid
mint izzó vas égessenek.
Ölelj,hogy a forró vágyak
csak teérted éltessenek.

Utolsó ölelés

Kézen fogva sétáltunk egymás mellett,
Nem szóltunk semmit, igaz, nem is kellett.

Körülölelt valami édes mámor,
Megrészegültünk egymás illatától.

Számunkra megszünt az idö és a tér,
Nem maradt semmi más, csak te és én.

Elhalkult a nagyvilág zaja,
Elnyomta lelkünk boldog sóhaja.

Vadul tombolt bennünk a szerelem,
Kívántuk egymást mohón, szenvedélyesen.

Tudtuk jól, számunkra eljött a vég
A lopott órákért és tiltott percekért.

Azután véget ér e kapcsolat,
Mert folytatni sajnos, nem szabad.

Amit érzek, csak kínzó fájdalom,
És sok szép emlék, mely szívünkig hatol.

Csókod éget

Égetett a csókod, szinte fájt a szám,
Éreztem, csak hiú ábránd,
Hogy visszatérsz hozzám.
Azt mondtad menned kell,
Pár nap, s itt leszel
De én tudtam:
Bármit ígérsz, most veszítlek el.
Sok szép emlék ami életet,
Ez marad nekem,
A két szemed csillogását
Nem feledhetem.
Egész lényed itt él bennem,
Féltve örizem.
Szívem sajog, csókod éget,
Viszlát, kedvesem!

Elkergettél engem

Elkergettél engem,
Mint az üzött vadat,
Utolsó szavaid,
Most is hallatszanak.

Nincs szükség rád többé,
Menj, amerre tudsz,
Elöbb-utóbb úgyis,
Holtvágányra jutsz!

Üres lett a világ,
Senki földjén járok,
Hazudott az élet,
Becsaptak az álmok.

Céltalan bolyongok,
Egyedül maradtam,
Érzelmeim viharában,
Lelkem nyughatatlan.

Háborogva tombol,
Ellenséget keres,
Pedig nincs ellenség,
Ezért félelmetes.

Kicsi lélek

Véget ért a nagy szerelem,
Elmúlt, mint egy álom
De én soha nem feledem,
S titokban még várom.

Pedig tudom, nem jön vissza,
Hiába remélek,
Nagyon távol került tölem,
Az a kicsi lélek.

Nem tudja, hogy szenvedek,
Nem tudja, mit érzek.
Számomra nélküle
Unalmas az élet.

Nincs miért küzdenem,
Üres lett az életem.
Valahányszor rá gondolok,
Könnyes lesz a két szemem.

Mert még mindig szeretem,
Soha el nem feledem!
Tudja meg az egész világ,
Érte dobog a szívem!

Végzetes szerelem

Majd egy nyári szép napon
Arra ébredsz kedvesem,
Hogy már többé nem vagyok,
Eldobtam az életem.

Tudom, butaság volt,
De meg kellett tennem,
Csak téged szerettelek,
S te elhagytál engem.

Szó nélkül elmentél,
Egyedül maradtam
Tenélküled élni,
Így már nem akartam.

Ezért úgy döntöttem,
Nem szenvedem tovább,
Saját kezemmel vágtam el
Életem fonalát.

Kérlek, hogy felejts el,
Ne gondolj rám többé!
Szerettelek téged,
Most, és mindörökké...

Próbáltalak elfelejteni

Próbáltalak elfelejteni,
Jól tudtam, nehéz lesz nagyon,
Minden percben eszembe jutottál,
Röpített feléd gondolatom.

Közösen töltött boldog évek
Nem múlnak el nyomtalan,
Nehéz feledni a sok szépet
Bár tudjuk, örökre vége van.

Lángolnak még érzéseink
De egyre kisebb lesz a láng,
Végül teljesen kialszik
Hideg magány borul reánk.

Nem vártuk meg, hogy így legyen
Közösen tettünk ellene,
Tudtuk fájni fog nagyon
Tán jobban is, mint kellene.

Emlékezés

Sok szép napot töltöttünk el,
Boldogan, kettesben,
Mámorító érzés volt,
Hogy ott voltál velem.

Szíved minden dobbanása
Boldogságról zengett,
Veled ismertem meg
Az igaz szerelmet.

Azután vége szakadt,
Oly hirtelen történt,
Nem számítottam rá,
Most gyötör az emlék.

Hol is rontottam el?
Mit csináltam rosszul?
Ha ránézek fényképére,
Könnyem kicsordul.

Most már késö, tudom,
El kell öt felednem,
Kár emészteni magam,
Bárhogy is szerettem!

Ö már csak egy emlék
Egy szép, múló álom,
Tudom, találkozunk
Majd a túlvilágon.

Elmúló boldogság,
Kihülö szerelem,
Minden szívdobbanás
Emésztö gyötrelem.

Vihar

Villámok cikáztak a fekete égen,
Tombolt a természet örjítö dühében.
Gyilkolni készült, mindent összetörni,
a bünös világot végleg elsöpörni.

Zuhogott az esö, morajlott a tenger,
Sziklák záporoztak a nagy förgetegben.
Búvóhelyet nem lelt sem ember sem állat,
Roppant szélrohamok tördelték a fákat.

A szilaj tombolás abbamaradt végül,
Néhány kopár szikla maradt meg emlékül.
Kihalt a nagyvilág, elvonult a vihar,
Pihen a természet, felejteni akar.

Tél

Nagy pelyhekben hull a hó,
Kopár, zimankós a táj,
Fehér lepel takar mindent,
Fagytól csillog a határ.

Tél van ismét, zord és ködös,
Mégis oly szép évszak ez,
Zúzmarás fák közt sétálva,
Szíved örömtáncba kezd.

Elbüvöl e buja szépség,
Foglyul ejt a pillanat,
A tél ezer szépségétöl,
Lélegzeted elakad.

Sosem láttad még ilyennek,
Meseszépnek a telet,
Gyönyörével elvarázsolt,
Rabul ejté szívedet.

Karácsony

Legszebb ünnep a karácsony,
Szívet, lelket megható,
A fenyöfa mellett állva,
Olvadozunk, mint a hó.

Meghitt béke és reménység
Tölti el a szíveket,
Megigézö áhítattal
Szétárad a szeretet.

Boldog végre minden ember
Örvendezve énekel,
Csilingelö harangszóra
Önfeledten táncra kel.

Lélekmelengetö érzés,
Karácsonyi hangulat,
Gazdag, szegény együtt örül,
Felemelö pillanat.

Szent karácsony

Ma születik a kis Jézus,
Szent karácsony este van
Meghitt, békés szeretettel
Várjuk öt mindannyian.

Örömtüz ég minden szívben
A lelkekben áhítat,
Gyertyák égnek a fenyöfán
Fényük mindent átitat.

Szikráznak a csillagszórók
Csilingel egy kis harang,
Boldogságtól meghatottan
Szól bennünk egy égi hang.

Erre vártunk nagyon régen,
Eltölt mindent az öröm.
Milyen jó így együtt lenni,
Kicsi Jézus, köszönöm!

Egykor a Golgotán

Egykor a Golgotán
Jézus meghalt értünk.
Keresztre feszítve,
hogy megváltsa vétkünk.

Érettünk szenvedte
el a szörnyü halált.
Szeretö Atyjánál
nyugodalmat talált.

A harmadik napon
dicsön feltámadott.
Megtisztítva lelkünk
reménységet adott.

Örvendezzen szívünk
eljött húsvét napja.
Mikor Jézus értünk
az életét adta.

Tavasz

Csiripeltek a madarak,
Rügyet bontottak a fák
Virágba borult a mezö,
Nem kellett már nagykabát.

Tavasz volt, gyönyörü tavasz,
Gyenge szellö fújdogált
Erösebben sütött a Nap
A természet erre várt.

Megjött végre a kikelet,
Véget ért a hosszú álom,
Ami eddig mélyen szunnyadt,
Felébredt, hogy mindent lásson.

Azt a sok-sok apró csodát
Ami történik tavasszal
Amit növény, állat, ember
Furcsa mód megtapasztal.

Beindul a nedvkeringés
Izgatottan ver a szív,
Mámor van a levegöben
Amely szerelemre hív.

(Ellenállni képtelenség,
Ki akarna ellenállni?
Tavasz van, gyönyörü tavasz!
Próbáljuk ezt kihasználni!)

Ébred a természet
Szirmot bont a virág,
Dalol a pacsirta
Gyönyörü a világ.

Barátnöm

Van nekem egy kis barátnöm,
Akit nagyon szeretek,
Mikor vele beszélgetek,
Minden rosszat feledek.

Jó szívü és igazságos,
Mindenben segít nekem,
Hogyha néha morcos vagyok,
Akkor is kedves velem.

Nagyon szeret énekelni,
Sportolni és játszani,
Az, hogy sokat ugrándozik,
Már kezd rajta látszani.

Sokat tanul és kötöget,
Segít otthon eleget,
Ha ránézel, szeméböl
Sugárzik a szeretet.

Imádja az állatokat,
Málnát szedni is szokott,
Néha pedig durcáskodik,
De ez töle, megszokott.

Jókat szoktunk mókázgatni,
Viccelödni másokon,
Persze, hogy ha rossz a kedve,
Úgyis megvigasztalom.

Az egészet összesítve,
Sok mindenért becsülöm,
Hogyha felnö, s ilyen marad,
Az már magában öröm.

Amíg lehet, addig neki
Jó barátja maradok,
Segíteni fogok mindig,
Bármiben, hogyha tudok.

Ilyen az én kis barátnöm,
Bemutattam neked,
Hogyha megismered,
Többé nem feleded.

A barát

Jó barátok nélkül,
Egyhangú az élet.
Nincs aki biztasson,
És megóvjon téged.

Segítsen, ha baj van,
Mikor bánt az élet,
Sose hullajtsd könnyed,
A föld göröngyének.

Többet ér egy társ,
Mint ezer ígéret.
Ne higgy mindenféle
Hamis Istenségnek!

Mert Isten csak egy van,
Akármilyen fura,
Ö a legjobb barát
Életünknek ura.

Neki bátran hihetsz,
Ö nem csap be téged.
Számíthatsz rá mindig,
Ha kell kiáll érted.

Ö igazán segít,
Nincs nála jobb barát,
Ismeri az ember
Minden nyügjét, baját.

Becsüld meg Öt nagyon,
Szeresd áhítattal,
Áldjad jóságát,
Ne élj vissza azzal!

Szükséged van reá,
Nélküle elveszel,
Kitaszított árva,
Bús, magányos leszel.

Ám, ha Ö veled van,
Mindig szép az élet,
Semmi baj nem érhet,
Míg Ö megóv téged.

Hü barátság

Az igazi, hü barátság
Sírig tartó, szent dolog
Nem tépheti semmi széjjel,
Amíg csak a szív dobog.

Erös szálak kötik össze,
Téphetetlen huzalok,
Megbontani nehéz nagyon,
Védi egy erös burok.

És ha mégis, néha-néha
Bomladozni kezd a szál,
Külsö erök hatásának
Nehezen, de ellenáll.

Akkor legyünk nagyon észnél,
Javítsuk ki a hibát,
Ne engedjük meggyengülni
Barátságunk fonalát.

Csalódás

Csalódni egy hü barátban,
Rosszabb, mint a végzet
Fájó szíved sajog,
S rogyadozik térded.

Megsebzett lelkedet,
Fájdalom mardossa,
Gyógyulást nem találsz,
Kínzó bánatodra.

Hol is rontottad el,
Mit csináltál rosszul,
Lelkiismereted
Támad hátba orvul.

Gyötör a gondolat,
Hátha te hibáztál,
És az érzésekkel,
Könnyelmüen bántál.

Sajnos most már késö,
Vagy lehet, hogy mégsem,
Tegyük túl magunkat,
Gyorsan az egészen.

Beszéljük meg végre,
Ezt a kényes témát,
Oldjuk meg valahogy,
Köztünk a problémát.

Mert senkinek sem jó,
Feszültségben élni,
Ezt egy hü barát,
Biztosan megérti.

Együtt harcoljunk!

Szomorúan indultunk az útra,
Tudtuk jól, hogy nincs túl sok remény.
Ezer szállal kötödtünk hozzád
E mélabús, magányos földtekén.

Párnák közt fekszel nagy betegen
Magányosan egy idegen szobában
Mikor elhagyja testedet a lélek
Kilép távozó szellemed nyomába.

Nem tudja senki, tarts ki egy kicsit,
Hamarosan melletted leszünk,
Együtt harcolunk az életért,
Meghalni úgysem engedünk.

Eröt adunk felvértezünk,
Nem hagyunk el többé soha
Fogjuk kezed, veled leszünk,
Legyen a sors bár mostoha.

Reménytelen talán e küzdelem
Feladni akkor sem lehet,
Ha minden nap kínok gyötörnek
Emésztik lázas testedet.

Vár még ránk sok nehéz csata,
Hogy itt maradhass mivelünk,
De összetartunk, bármi lesz is,
Együtt mindent legyözhetünk.

A nagy küzdelemben,
Ahogy fogy a remény,
Szemeid tükréböl
Úgy tünik el a fény.

Apám

Apám jó ember volt,
Nem felejtem öt soha.
Állandóan dolgozott,
Hogy eddig bírta, kész csoda.

Nehéz munkát végzett mindig,
Betonozott, falazott,
Kömüves volt a szakmája,
Pihenni ritkán tudott.

Egyre többször fájt a szíve,
Mégsem kímélte magát,
Komoly mütét lett a vége,
De ö gyorsan talpra állt.

Továbbra is dolgozgatott,
Pedig tudta, nem lehet,
Az életét kockáztatva
Vállalta a terheket.

Pár év múlva a betegség
Váratlanul visszatért,
Alattomos támadással
Vámot szedett mindenért.

Gyilkos kórok törtek reá,
Ám apám nem adta fel,
Reménykedve harcolt, küzdött,
Bár érezte, menni kell.

Itt hagyta e szép világot,
Eltávozott messzire,
Felmondta a szolgálatot
Agyongyötört, hös szíve.

Büszke leszek rá, míg élek,
Emlékét megörzöm én,
Merre járhat, úgy hiányzik!
Jó ember volt, s oly szerény.

Hálásan köszönök

Hálásan köszönök
Minden egyes napot,
Amit a Jóisten
Ajándékba adott.

Sosem szolgáltam rá
Erre a nagy kegyre,
Jóságával mégis
Elhalmozott egyre.

Ha bántott az élet,
Tenyerén hordozott.
Mellettem volt mindig,
Óvott, oltalmazott.

Háladalt zeng ajkam,
Vezessen míg élek.
Áldom szeretetét,
Csodálatos lélek.

Örömkönnyek

Örömkönnyek csillogtak szememben,
Rádöbbentem mily szép a világ!
Csodát vártam egész életemben,
És most rám sütött a holdvilág.

Olyan volt mintha a mennyben járnék,
Káprázatos fény ölelt körül,
Homlokomról eltünt minden árnyék,
Örvendezett szívem legbelül.

Szétoszlott a nyomasztó sötétség,
Lehullottak nehéz láncaim,
Nem maradt már bennem semmi kétség,
Kisimultak éles ráncaim.

* Vissza a lap elejére *

* Vissza a föoldalra *